„Az iskola a helyi társadalom része, nemcsak az oktatási rendszeré.”

Kozma Tamás egyetemi tanár, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet korábbi vezetője az iskolák önkormányzati fenntartásba adása mellett érvel és rossz iránynak tartja a most bejelentett minisztériumi átalakításokat.

Komoly szakmai visszhangot váltott ki Kozma Tamás egyetemi tanár, oktatáskutató, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet korábbi igazgatójának augusztus 2-án megjelent, majd másnap kiegészített írása. A szakember saját Facebook oldalán megjelent vélemény itt olvasható el teljes egészében (augusztus 2. és 3. posztok): https://www.facebook.com/tamas.kozma.121/

Az írás főbb megállapításai a következők:

1. Az iskolákat az 1868-as népoktatási törvény óta a helyi közösségek (községek, városok) tartották fenn, a minisztérium mindig is az iskolákban folyó szakmai munkát irányította. Ez alól csak az 1950-es évek Rákosi korszaka és a Fidesz kormány által bevezetett, ma is fennálló rendszer a kivétel.

2. „Legutóbb mégis azt hallhattuk, hogy az iskolákat nem az önkormányzatok kapják vissza, hanem az oktatási minisztériumhoz rendelik őket (a részletek még ismeretlenek). Nem decentralizálnak tehát, hanem centralizálnak…
A szakember véleménye szerint azonban „fölösleges egy párhuzamos igazgatást fönntartani a közigazgatás mellett. E hivatalok számos munkatársa amúgy is a polgármesteri vagy a járási hivatalokban dolgozott. Ennek a párhuzamos igazgatásnak a fölszámolását nem érdemes úgy kezdeni, hogy az Oktatási Minisztérium előbb magához vonja az iskolákat, aztán majd visszaadja - de kinek? (...)
Nem adják vissza az iskolákat, hanem megtartják úgy, ahogy az előző kormány államosította őket (álságosan hivatkozva az “esélyegyenlőségre”, ami mára kutatásból politikai termékké vált).”

3. „Az államosított iskolák visszaadása nem igényli a teljes közigazgatás átalakítását. Az államosítás sem igényelte. Csupán ki kell egészíteni az önkormányzatok hatáskörét, azaz visszaállítani a 2012-ben megváltoztatott helyzetet. (Nem igényel sokkal több feladatot, mint a vármegye, főispán stb. elnevezések megváltoztatása). A hozadéka viszont összehasonlíthatatlanul nagyobb. (…) A minisztérium pedig? Fejlesszen, képezzen, mérjen és értékeljen. A sokféle fenntartóval szemben képviselje a kormányzati akaratot. Ez az ő dolga. S nem is kevés.”

4. „Az önkormányzati iskolafenntartásnak már meg van ágyazva. Az intézmények, az infrastruktúra amúgy is az önkormányzatoké,
nem szólva azokról az épületekről, amelyeket a település lakói építettek.
Nem szólva azokról az eseti támogatásokról, amelyeket számos önkormányzat iskolakezdéskor, szociálpolitikai segítségnyújtásként, vagy egy-egy iskolán kívüli programhoz (pl. nyári táborok) nyújt. Ezek az összegek ma nincsenek elkönyvelve, mint oktatásügyi támogatások.
Nem szólva az óvodákról, amelyek az államosítóknak, úgy látszik, nem kellettek. Szóval egy önkormányzat számára, amely nemcsak ügyintéz, hanem a lakói jólétét és jövőjét is nézi, az iskola kitörési lehetőség, népességmegtartó erő. (….)
Az önkormányzati iskola NEMcsak oktatásirányítási ügy, hanem az önkormányzatiság fejlesztése, vidékfejlesztés, társadalompolitika, jóléti politika. Sőt, a helyi gazdaság fejlesztésével is kimutathatóan összefügg. (…)
Fogjuk föl hát végre, hogy az iskola nemcsak oktatási intézmény. Hanem a napi társadalmi kezdeményezések színtere, célja és értelme is.”

Az elmúlt napokban számos szakember szólt hozzá a témához, közvetlenül reagálva Kozma Tamás írásához.
Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézet igazgatója és az Expanzió Humántanácsadó Kft. alapítója árnyaltan fogalmaz: egyrészt drámai centralizációt lát, bár ő sem akarja, hogy a falusi kisiskolák visszakerüljenek a településekhez. Ám hozzáteszi: ezen vitának nem egy Facebook posztban kellene zajlania.
Nahalka István oktatáskutató megértő az átalakítás lasssúságát és ellentmondásosságát illetően, és arra számít, hogy mindezt majd egy átgondolt decentralizáció, az önkormányzati szerepvállalás lehetőségének megteremtése követi, bár ő is óvatos, vajon tényleg ez utóbbit akarja-e az oktatási kormányzat.
Fábri György felsőoktatáskutató, az ELTE-PPK egyetemi docense a döntési jogkörök visszaadását sürgeti a helyi közösségeknek, és arra hívja fel a figyelmet, hogy akár baloldali (közösségalapú), akár jobboldali (szubszidiaritás) egy politikai áramlat, ugyanezt képviseli, csak az államelvű centralizálók csinálják másként, a francia-orosz-szovjet modell alapján.
Forray R. Katalin akadémikus, a PTE Romológia és Nevelésszociológia Tanszékének oktatója szükségesnek tartja az általános iskola alsó és felső tagozata közötti, vitatott különbség régi problémájának átbeszélését.
Pálné Kovács Ilona akadémikus, a helyi-regionális kormányzással foglalkozó kutató a szakmai szereplők, az oktatáskutatók és az önkormányzatok közötti intenzív vitát sürgeti a kérdésben.

Megjegyezzük: ez a vita is egy ismert szaktekintély, Kozma Tamás Facebook oldalán zajlott-zajlik, az oktatási kormányzat egyelőre 5 napos „társadalmi konzultációnak” nevezett online véleményeztetést folytatott az aktuális törvénytervezetről a kormany.hu központi oldalán, többtucat más témájú törvénytervezet ömlesztett társadalmi vitájával együtt…

(Fotó: www.csomor.hu.)