Választás Csömörön: semmi különös nem történt… vagy mégis?

Úgy véljük azonban, van mit elemezni-értékelni, és főképpen értelmezni.
Négy különlegessége volt a mostani választásnak, amiből kettő a lebonyolítással függött össze:
1.) A 10 ezer fős állandó lakosságszám elérése miatt nálunk is egyéni körzetekre (összesen nyolcra) osztották a települést, így mindenki a lakóhelye szerint szavazhatott a legmegfelelőbbnek vélt, de már csak egy képviselőjelöltre.
2.) Az önkormányzati választással (ez települési, nemzetiségi és megyei választást is jelent) egy időben európai uniós választást is tartottak.
3.) Szinte példa nélküli módon a civil polgármester mellett minden jelenlegi civil képviselő is újra indult, ami komoly erőt, egységet és magabiztosságot sugárzott minden irányba.
4.) A helyi Fidesz semmilyen formában nem indult: a három korábbi nagy vereség után önkormányzati szinten lemondtak a településről. Sőt, az utolsó napokban a házakba kopogtató, nagyrészt fizetett, nem helyi fiatalok személyes agitációs munkáján kívül semmilyen egyéb, megyei vagy európai uniós kampányt sem folytattak (jelzés értékű volt, hogy fideszes plakátokat sem lehetett látni az utcákon).

Csömöri Civil Egyesület, vagyis a civilek és a pragmatikusok

Fábri István 2019-hez hasonlóan most is közel 70%-os győzelmet aratott, nem volt olyan körzet, ahol legalább kétharmad körüli eredményt ne ért volna el. Vagyis 2010 óta mindig nagy fölénnyel nyert (61-70%), ezzel támogatottsága már jóval magabiztosabb a korábban húsz évig polgármester Bátovszki Györgyénél, aki annak idején két alkalommal szintén tarolt a választásokon, ám emellett három választáson is megszorongatták (1990: 34,5%, 2002: 54,6%, 2006: 43,1%). Térségi viszonylatban Fábri Istvánnál csak két polgármester tudta többször is megerősíteni a támogatottságát: Gémesi György Gödöllőn már 1990 óta polgármester (kezdetben MDF, majd Fidesz, 2010 óta civil szervezeti színekben), Kovács Péter Budapest XVI. kerületében pedig 2006 óta polgármester (mindig Fidesz színekben nyert).
Az egyesület képviselőjelöltjei szintén mindenütt taroltak, 62-72% körüli eredményt értek el. Ez alól csak a 6. körzet kivétel, ahol a két listát állító szervezeti jelölt mellett indult az összesen 20%-ot elérő, két legismertebb független jelölt. A simán győztes Tormay-Lesták Mária azonban itt is közel háromszor annyi szavazatot (55,88%) ért el, mint a második helyezett jelölt (19,48%). Nem érdemben, de az átlaghoz képest kicsit kisebb százalékkal (62-63%) győzött Szántóné Hermányos Mária és Tihanyi Ferenc a nagyrészt az Ófalut magában foglaló két körzetben (3. és 4. vk.), aminek az is lehetett az oka, hogy egy-egy katolikus egyházi vezető indult ellenük – igaz, az eredmények azt mutatták, hogy valójában nekik sem volt esélyük. A két legjobban teljesítő civil jelölt: Eigler Tamás a Majorszegiben nagyon nagy fölénnyel nyert (7. vk., 72,70%), Sipos Tamás pedig a legaktívabb (70,36%-os választói részvétel), 5. választókörzetben szerezte meg a szavazatok több mint kétharmadát (67,86%).
A civil egyesületi kampány határozott volt most is, bár önmagához képest nem pörgött maximális fordulatszámon az egyesület. Ennek fő oka nyilván az volt, hogy az ellenfelek nem késztették nagy erőbedobásra a regnáló önkormányzati vezetést. A nyomtatott választási programkiadványaik tartalmát, megjelenését, részletgazdagságát nem lehet összehasonlítani a konkurensekével, sőt, országos viszonylatban is kiemelkedő színvonalú anyagoknak számítanak. A választókerületi programok kidolgozása sem jelentett nehézséget számukra, hiszen már 2012 óta településrészi logikával fogalmazódnak meg a településfejlesztési tervek.
Az indulók közül a kampány egyéb elemeiben is a legjobbat alkották a civilek, de ezek terén már nem volt ekkora a különbség. A bemutatkozó választási fórum ismét színvonalasra és tartalmasra sikeredett, továbbá intenzív és látványos volt az utcai standolás. A plakátok egy-két rivális csapathoz képest viszont lassabban kerültek ki, és most először nem csak a forgalmas, központi utakon kellett megjelenni, hanem az egyéni választókörzetek gyűjtőútjain, mellékutcáiban. Idő kellett, amíg ezt a „fonalat” felvették, de a végén már itt is dominált az egyesület.
            A közösségi média fő terepét számukra a Csömöri Hírek hírportál és főként annak Facebook oldala jelentette. A korábbi kampányokhoz képest most érezhetően kisebb olvasottságot, elérést produkáltak a civil megjelenések, néhány egyéb internetes felületen  („Csömör én így szeretlek”) viszont a támogató kommentek az utolsó két hétre nagyon felerősödtek.
            A szavazókról nem készült átfogó felmérés, így csak valószínűsíthetjük, hogy a civil csapat meg tudta tartani széles szavazóbázisát, de valószínűleg minden politikai-ideológiai irányultságú csoportban érdemi támogatói kör alakulhatott ki mellettük. Az országban tapasztalat tendenciákhoz hasonlóan Csömörön is igen pragmatikusan szavazott a többség: látva a botrányok és látványberuházások nélkül működő civil vezetést, tapasztalva a sok kisebb-nagyobb fejlesztést, a működés biztonságát és az összességében igen pozitív település imázst a médiában és a térségben, kevesen bizonytalanodtak el abban, hogy helyi szinten a biztosat, a már bizonyított és kalkulálható jövőt garantáló jelenlegi vezetést válasszák.

Kö(zös)ségünkért Egyesület, vagyis a kritikusok és a fideszesek

Még év elején is úgy tűnt, hogy egyáltalán nem lesz ellenfele a civil önkormányzati vezetésnek a júniusi választáson. Mindenki a helyi Fidesz jelöltjeinek bejelentésére várt. Február-március környékén azonban már igen valószínűnek látszott, hogy nem lesznek kormánypárti jelöltek. Szállingózni kezdtek ugyanakkor a hírek, hogy a helyi Gloria Victis Alapítvány kuratóriumi elnöke, Mátyás Sándor indul polgármesternek és szervez valamilyen csapatot is maga köré. Nos, ez a csapat annyira nehezen állt össze, hogy a hivatalos kampány kezdetekor, az ajánlóívek felvételének napján dőlt csak el a 8 képviselőjelölt személye. Sok-sok helyi, ismert személyt is megkerestek, de nagy többségük mereven elzárkózott a mellette való indulástól. Végül részben teljesen ismeretlen, többségükben minimális, vagy semmilyen közösségi-közéleti tevékenységgel nem rendelkező jelöltekkel indultak el a választáson.
Mivel nem volt más polgármesterjelölt, egyértelművé vált, hogy ők lesznek a civil csapat valódi kihívói. Szervezetüket néhány hónnappal a választások előtt jegyezték be, és ugyan végig pártpolitika mentesnek vallották magukat, hamar nyilvánvaló lett mindenki számára, hogy elsősorban a kormánypárti szavazókat célozzák meg. Nagytarcsán, Gödöllőn, Szadán szintén álcivil szervezetet indítottak a fideszesek, utóbbi helyen (micsoda hasonlóság!) „Tudatosan a Közösségért Egyesület” (sic!) néven. Igaz, Csömörön a jelölteknek csak egy része köthető egyértelműen a helyi nemzeti-konzervatív-jobboldali körhöz (Mátyás Sándor, Olgyai Bálint, Szemler István, Garadnai Zoltán, Fábiánné Varga Mária), ám a szűk támogatói-kampánycsapat összetétele is igen árulkodó volt. A március 15-i községi ünnepségen Mátyás Sándor mellett dr. Ákoshegyiné Krizsán Anna koszorúzott alapító tagként a szervezet nevében, aki társával, testvérével, Halász Jánosné Katalinnal régóta a kormánypropaganda messze földön ismert, vehemens terjesztői, éppen annyira, mint amennyire éltetői az állandó indulattól fűtött helyi álhír-és rágalom cunaminak. A helyi kampányok egyik szimbóluma 2010 óta az is, hogy a korábbi polgármester, Bátovszki György éppen kinek ajánlja fel a faluközpontban található ingatlanának falát óriás molinó elhelyezésére: 2010, 2014, 2019 Fidesz jelöltjei-támogatottjai után most, 2024-ben, a Közösségünkért Egyesület kapta meg ezt a „lehetőséget”…
A fideszes szavazókon kívül természetesen célcsoport volt – mint minden más település esetében – a jelenlegi vezetéssel konkrét ügyek mentén elégedetlenek tarka csoportja, akik között a legmarkánsabbak talán az ingatlan lobbisták voltak (pl. Hugyi József). A helyi Fidesz vezetői azonban látványosan nem vettek részt a kampányban, csak néhány meghatározó, korábbi jelöltjük tűnt fel egyes kampányeseményeken (pl. Boross Jenő, Deák Ferencz). A körzet kormánypárti országgyűlési képviselője, Tuzson Bence igazságügyi miniszter viszont egyáltalán nem vett részt a kampányban, és nem is tette le nyíltan egyik jelölt-csapat mellett sem a voksát, ám az, hogy több fontos ügyben együttműködőnek mutatkozott a helyi önkormányzattal és pozitívan nyilatkozott az eredményekről, lényegében a civil vezetés dolgát segítette.
A szervezet kampánya erősen hajazott a 2014-es, a Fidesz által támogatott Szeretlek Csömör „cukiság” kampányára („Jóakarattal egymásért” versus „Szeretlek Csömör”), csak annál jóval nehézkesebb, ötlettelenebb volt, és sokkal később is indult el. Még a két csoport logója is megegyező stílusúra sikeredett, és ugyanazon grafikai elemeket tartalmazta. Az együttműködő, jóakaratú hozzáállásnak igencsak ellentmondott néhány képviselőjelöltjük folyamatos, erősen kifogásolható hangvételű vádaskodása a közösségi médiában, de többségükre inkább a közéleti súlytalanság, mint az agresszivitás volt jellemző.
Egy-két oldalas programjuk nem csak sok tárgybeli-tényszerű tévedést tartalmazott a település ügyeiről, hanem teljesen nélkülözte a pénzügyi, vagy egyéb megalapozottságot és elvetette a koncepcióalkotást. Mindez gyakori kritika tárgyát képezte a közösségi médiában. Jelzés értékű volt, hogy a Csömöri Hírmondó választási mellékletében a nyolc képviselőjelölt mindenféle konkrét terv-programpont mellőzésével, szó szerint ismételgette a svájci-liechtensteini „faludemokrácia” megvalósításának tervét, amit korábban polgármesterjelöltjük tűzött zászlajára. Sok kisméretű, egyszerű, kevés szöveget tartalmazó szórólappal jelentkeztek.
Ők kezdték el viszont a plakátolást a faluban már április végén, és először jelentek meg egyéni választókerületi arcképekkel a villanyoszlopokon. Nagy méretű molinókat csak az utolsó napokban helyeztek ki, miután érzékelték, hogy ezzel az eszközzel is élve a civil egyesület egy idő után dominálni kezdett az utcai megjelenésben. Viszonylag sokszor standoltak az utcán, de érdeklődő választókat nem nagyon lehetett a pultjuknál felfedezni. Újdonságot is behoztak a kampányba: egyéni körzetenként utcafórumokat szerveztek, igaz, ezek lakossági látogatottsága általában mindössze néhány fő volt. Ilyen irányú aktivitásukat az is mutatta, hogy két választási gyűlést is tartottak a művelődési házban, ahol egyenként már közel száz fős közönséget tudtak felmutatni. Az egyéni képviselőjelöltek bemutatkozása elfogadható volt, ám polgármesterjelöltjük produkciója még a támogató publikum egy részét is megdöbbentette. Mátyás Sándor ugyanis egy, a falu ügyeiben teljesen tájékozatlan, helyismerettel nem rendelkező, átfogó és kidolgozott településfejlesztési koncepciót nélkülöző személyként tűnt fel, aki ugyan negyedórás művészettörténeti-irodalmi idézeteivel megerősítette a róla alkotott, „igen művelt és intelligens ember” képét, de alkalmasságát illetően komoly kétségeket ébresztett - pechére elsősorban éppen ez terjedt el róla a széles közvéleményben…
A közösségi médiában próbáltak aktívak lenni, de erre a két hónappal a választások előtt létrehozott szervezeti honlapjuk és Facebook vagy Instagram oldaluk már nem volt alkalmas. Helyette elsősorban az egyik képviselőjelöltjük által moderált, nyilvános helyi közösségi oldalt, a „Minden, ami Csömör tabuk nélkül” felületet használták. (Lásd még a korábbi fideszes inspirációjú oldalt: „Minden ami Csömör cenzúra nélkül”!)
A választásokra alakult Községünkért Egyesület jelöltjei mindenütt a második helyet szerezték meg. Mátyás Sándor egy körzetben sem tudta megszorítani a jelenlegi polgármestert, mind a nyolc körzetben kétharmados verséget szenvedett. A képviselőjelöltek lényegében ugyanezt az eredményt tudták felmutatni néhány százalékos eltéréssel. Fontos viszont, hogy az új választási szabályok miatt hiába értek el egységesen gyenge teljesítményt a szervezet jelöltjei, három „delegáltjuk” képviselői kompenzációs mandátumot szerzett (Mátyás Sándor, Fábiánné Varga Mária és Farkas Mihály), így 2024 októberétől tagjai lesznek a helyi képviselő-testületnek – igaz, lényegesen kisebb társadalmi legitimitás mellett, mint az egyéni körzetek nyertes civil jelöltjei.

Demokratikus Koalíció, avagy a gyurcsányisták

Meglepetésként hatott, hogy a Demokratikus Koalíció minden egyéni képviselői választókörzetben indított jelöltet, jóllehet 2014-ben mindössze két jelöltet tudtak csatasorba állítani, 2019-ben pedig már egyet sem… Helyi szervezet híján ez igen nagy vállalás volt az egyetlen ismert és aktív csömöri DK-s, Antal Tibor részéről. Polgármesterjelöltet nem tudtak-akartak állítani, így egyértelműnek tűnt, hogy valójában a Dunakeszi körzet pártvezetésének kívántak megfelelni azzal, hogy kompenzációs listát állítottak, bízva abban, hogy esetleg egy mandátumot elcsíphetnek az önkormányzatban. Az utolsó pillanatban és nagyon kapkodva zajlott a jelöltállítás, így három jelöltjük nem is volt csömöri lakos.
            A pártszervezeti jelöltek kampánya minimális volt. Általános pártplakátok ugyan kikerültek az utcára (DK-MSZP-Párbeszéd szövetség), de sem választási fórumot nem tartottak, sem utcai standolást nem végeztek, és a jelöltjeik képeit sem lehetett látni sehol. Annyira nem, hogy a Csömöri Hírmondó választási mellékletében mindössze egy oldalt használtak fel a felkínált nyolcszor1/2 oldal helyett, amelyen a listavezető Antal Tibor rövid bemutatkozása és programja szerepelt, de a többi hét jelöltről csak a nevüket és foglalkozásukat tudhattuk meg, semmi mást, még az arcképüket is titkolták. Nem tudni, melyik volt abszurdabb: ez a DK-s „titkolózás”, vagy a másik szervezet „Ctrl c-Ctrl v”-s bemutatkozása?
            A DK jelöltjei az egyes körzetekben 2,5-4 % közötti eredményt értek el, és csak egy esetben fordult elő, hogy legalább egy jelöltet megelőzzenek. Messze voltak tehát a minimum kb. 6%-os átlagos támogatottságtól, ami legalább egy kompenzációs mandátumot jelentett volna nekik – mondjuk egy olyan településen, ahol a Tisza Párt megverte a Fideszt az európai parlamenti választáson, a Momentum meg a DK-MSZP-Párbeszéd közös listát előzte meg a megyei önkormányzati választáson, a Gyurcsány-Dobrev páros neve eleve nem hozhatott túl sok szavazatot…

Függetlenek …., avagy a magányos harcosok

A négy egyéni, minden szervezettől hivatalosan és ténylegesen is teljesen független képviselőjelölt reménykedhetett abban, hogy a Csömörön most először debütáló egyéni választókerületi rendszer esélyt adhat a saját lakókörnyezetükben induló próbálkozóknak, hiszen egyáltalán nem kell az egész településen kampányolni, „csak” a lakóhelyük környékén – de hát, mint kiderült, a körzetenként kb. ezer választópolgár támogatásának megnyerése mégsem annyira egyszerű feladat. Különösen nem akkor, ha nem tartanak választói bemutatkozó gyűlést, általában nincsenek plakátjaik (egy kivételtől eltekintve, Lefánti Oszkár) vagy szóróanyagaik (Szuhai Jánosnak volt egyedül*), és gyengécske a közösségi médiában való jelenlétük. Bebizonyosodott továbbá a mi településünkön is: csapat nélkül indulva szinte semmi esélye egy független jelöltnek, már csak azért sem, mert a választó tudja: az önkormányzati munka nem egyéni feladat.
            Nem volt meglepetés, hogy a két legjobban szereplő, érdemi szavazatot elérő független jelölt a már öt éve is sikertelenül próbálkozó Lefánti Oszkár (13,37%) és Kovács Tamás Mihály (7,41%) lesz, akik mindketten a 6. választókörzetben indultak – pechjükre a legnépszerűbb civil jelölt, Tormay-Lesták Mária alpolgármester körzetében. Lefánti Oszkár volt az egyetlen, aki szerény méretű plakátokkal is észrevétette magát a függetlenek között, emellett rövid programot írt a Csömöri Hírmondó bemutatkozó anyagában. Ő régi csömöri család tagja, évek óta községgondnoksági alkalmazott, viszonylag sokan ismerik ám előző választási eredményét figyelembe véve nem sok esélye volt Kovács Tamás Mihály a legnagyobb közösségi internetes oldal, a „Minden, ami Csömör” egyik moderátora, aktív egyes közösségi eseményeken is, programja viszont inkább általánosságokat tartalmazott az együttműködési szándékáról
            Szuhai János az 1. választókörzet egyik független jelöltjeként indult. Viszonylag aktív volt a közösségi médiában, a független jelöltek közül neki volt egyedül részletesnek mondható programja, ami azzal is összefügghet, hogy a civil egyesületi csapattal szemben induló összes jelölt közül (beleértve a két szervezett csoportot is) Kovács Tamás Mihály mellett ő vett részt egyedül hallgatóságként sok önkormányzati ülésen. Régi csömöri családba született, de sok év után csak az utóbbi évben költözött vissza a faluba. A mindössze 33 szavazat (5,16%) is elég volt az öt fős választókörzeti mezőnyben a 3. helyhez, de persze esélye neki sem volt a győzelemre.
            Végül: Veres Zoltán. Szintén az 1. körzetben próbálkozott, lakóhelyén, ahol igen sokan (sőt, szerte a faluban) ismerik – valószínűleg ez tükröződött a rá adott 16, azaz tizenhat szavazatban... Egy program nélküli, komolytalan indulásnak, általános rossz hírnévnek örvendve, nem is lehetett más a vége.

Az új önkormányzati ciklus 2024. október 1-jével indul, addig a jelenlegi képviselő-testület dolgozik még teljes hatáskörrel. A három kompenzációs mandátumot szerzett jelölttel kiegészülő testület alakuló ülését várhatóan október 3-án tartják.
* A cikk frissítésre került a jelölt észrevétele alapján, aki bemutatta a szórólapját.)
(A képeket a Civil Szó 2024./2. júniusi számából vettük.)