Csömöri evangélikus a Szent Erzsébet zarándokúton

Két éve a németországi Lutherweg bejárása után az Evangélikus Életben részletesen beszámolt tapasztalatairól, majd ennek kistérség-fejlesztési vonatkozásait bemutatta egy konferencián Csömörön is dr. Fábri György, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi kerületi felügyelője.
Az aktív időtöltéseiről ismert egyetemi docens tegnap tért haza egy másik zarándoklatról, a Szent Erzsébet útról. Wittenberg környékének többnyire sík vidékéhez képest a most bejárt zempléni vidék mennyiben volt más élmény?

Különösen a görög-katolikus testvérek kedvelt zarándokútja az egyik legnépszerűbb Árpád-házi királyné, Erzsébet szellemében kijelölt túra végigjárása. Miután 2012-ben görög-katolikus feleségem eljött velem Luther életének és működésének legfontosabb helyszíneit hátizsákkal bejárni, most az ő felekezeti odatartozásának megfelelően vágtunk neki az ország egyik legszebb térségében a száz kilométeres útnak. Míg Szász-Anhalt a reformáció történelmének ikonikus helyeit mutatja be, itt a magyar történelem nemzeti identitásunk számára meghatározó településeit és eseményeit idézhetjük fel, Sárospataktól Komlóskán, Regécen, Telkibányán, Füzéren át Kassáig.
 
Miért „éri meg” zarándokútra menni?
Luther Márton a reformáció kezdetén élesen kritizálta az üzletszerű vagy hit-pótlékként művelt zarándoklatot, de később hangsúlyozta, hogy ha nem bálványimádásra, hanem a lelki megtisztulásra ad ez alkalmat, akkor helyénvaló cselekedet. Nyilván kinek-kinek magában kell megélnie az út, az emlékezés, az elmélyülés, a csend, az erőfeszítés és a kiszakadás élményét, erre nincs recept és nem is érzem ildomosnak ennek a belső folyamatairól nyilvánosan beszélni. Annyi bizonyos, hogy a fizikai kihívással megerősített erdei, hegyvidéki belefeledkezés a közvetlen világunkba már néhány nap alatt is segít a lényeges és lényegtelen dolgok közötti különbségtevésben.
 
Egyházi-vallási szempontból mi szűrődött le az útból számodra?
Divat lett az egyházi turizmus, néhol üzletág is. Vigyáznunk kell ezért arra, hogy csak ahhoz adja a nevét és energiáit az egyház, ami valóban a missziót szolgálja: mutassuk be közösségeinket, hagyományainkat, templomainkat, de ne féljünk ezt hitünk és Isten iránti elköteleződésünk világos és egyértelmű vállalásával tenni. A kenetteljes, giccses mismásolások a „szeretet”, a „megértés”, a „lélek” üres emlegetésével gyakran csak a világban való Krisztus-hű feladatvállalás és elköteleződés hiányát fedik el, Paul Coelho és Oravecz Nóra bizarr tartalomnélküliségének jegyében.
 

És világi szempontból lehet értékteremtő a zarándok-utak működtetése? Csömörön keresztülhalad a Mária-út például.
Az egyház azzal is szolgálhatja a közösséget, ha közreműködik a hagyományok és az életminőséget nem feltétlenül anyagiakkal javító kezdeményezések bemutatásában. De itt sem szabad hamiskodni, ezt érdemes megtanulni a zempléni, igen nehéz sorsú falvak példájából. Nem akarnak másnak látszani, mint amit valóban meg tudnak tenni a térség közismerten nyomasztó gazdasági viszonyai közepette. Komlóskán mindenkinek van munkája, amit az önkormányzat szervez, innovatív megoldásokkal a fűtés, a turizmus területén, cégek sora jelentkezik be a nulla forintos iparűzési adóval is odavonzva. Telkibányán, ami a korabeli Európa harmadik legnagyobb ércbányája volt, az „aranygombos” identitást kiemelkedő turisztikai fejlesztésekkel tőkésítik. Füzér impozáns vára alatt becsületes, nyitott emberek vendégházai sorakoznak, egy Kassáig tartó hegyi kerékpárút megkezdett fejlesztésével.
 
Ilyesmire lenne szükség nálunk is?
Ezek nem másolandó vagy másolható példák, hanem ösztönző megoldások. Azt a nyugalmat, csendet, természetközeliséget megközelíteni se tudjuk Csömörön, amit a Zemplén mélyén, általában telefon-térerő mentes környezetben kapunk. De ne is akarjunk ilyen illúziókat kelteni, hanem a kelet-pesti agglomerációs valóságból induljunk ki. Amit hiányolok Csömörön, az a bátorság, hogy felismerjük az ebből fakadó gazdasági lehetőségeket. Nagyszüleink, szüleink, a közeli kerületek, de még a Fény utcai piac leginkább megbecsült zöldség-gyümölcs piacosai közé tartoztak, mert merték hátukra venni a batyukat és felkínálni a csömöri terményeket. A megváltozott világban az élmény-piacon adható el a legtöbb termék:  ide kellene hívni a kerékpárosokat, túrázókat, lovasokat, néphagyomány-érdeklődőket, közösségi programokat keresőket, biztosítva nekik a helyszíneket, a kommunikációs és étkezési infrastruktúrát, a szolgáltatásokat. Mindebben bizonyára megvan a teendője az önkormányzatnak a gazdaszövetkezetnek, az intézményeknek is. De számomra fontosabb, hogy mi magunk, Csömörön ingatlannal, földdel, kisközösséggel rendelkezők, ide kötődők meglátjuk-e a lehetőségeket, és képesek vagyunk-e együttműködni a megvalósításukért?
Mert ha igen, akkor megtalálják majd az egyházat is: saját tapasztalatom, hogy a bringafesztiválon már kétszer is tartottunk kerékpáros istentiszteletet, a nyitott templomkert a legjobb missziós üzenetek egyike.

Ha visszakanyarodunk a zarándokúthoz, mit éreztél a célhoz érkezéskor?
A kassai főtéren áll a Szent Erzsébet Katedrális, a Rákócziak és történelmi kortársaik nyughelyeivel. Lutheránusként nem csak az ökumené jegyében érkezhettem meg igen fáradtan a kapujához, hanem azért is, mivel Bocskai és Thököly fejedelmek idején/jóvoltából az evangélikus gyülekezetet is szolgálta rövidebb időszakokban a templom. Az építészeti szempontból is különleges, lenyűgöző székesegyháztól egy utcányira lévő evangélikus templom felirata fejezi ki, amit egy ilyen megérkezéskor érezhetünk: Soli Deo Gloria. Mindhárman (Kajla kutyánk is velünk volt) épségben maradtunk nehéz út végére, gyarapodtunk lélekben és erőben, úgyhogy volt miért hálát adni.
      Azután elegendő néhány métert sétálgatni Kassán a nagyon is evilági érzésekhez. Az egyik, hogy jelenlegi etnikai összetétel ide, államhatár-realitások oda, Kazinczy, Márai (és hosszan sorolhatnánk a történelmünk, kultúránk évezredes nagyjait) városát nem tudhatjuk nem magyar városnak gondolni, tudni. A másik az elismerés a fejlődés iránt, amit tapasztalni. Derűs, élettel teli, gonddal ápolt és rendben tartott városként működik Kassa, ami mindenképpen öröm, bármilyen nyelven beszéljenek is az utcán, és igen jól lehet eltölteni az időt – csömöri szlovák gyökerű emberként pedig egy jófajta tót vacsorával befejezni a zarándoklatot…

 

Hozzászólok

CAPTCHA
Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.