Mándoki Ferenc: Szeretem Csömör kedélyes hrabali hangulatát - Interjú a Művház Terasz első fellépőjével
2014. 08. 4.Augusztus 14-én nyílik meg Csömör új közösségi helye a művelődési ház belső udvarán, ahol első alkalommal Kultúrvízzel és Mándoki Ferenc örömzenész „Álmatlan dalok a Tébolydából” című koncertjével várják a kikapcsolódni vágyókat.
A „civilben” magyar-történelem szakos középiskolai tanárként tevékenykedő zenészt a közelgő koncertről kérdeztük.
Csömöri Hírek: Örömzenészként határozod meg önmagad, de mit takar ez pontosan?
Mándoki Ferenc: Bár már elég régóta zenélek – nyilvánosan, közönség előtt több mint 20 éve –, mégis egészen 2008-ig nem kellett soha definiálnom, mi is az, amit csinálok. Aztán jött egy komolyabb egri fellépés, ahová a plakátképen kívül rövid bemutatkozó szöveget is kellett írni. Ekkor találtam ki, hogy legyek hobbizenész, de ezt Jónás Péter barátom (a saját dalok szövegeinek túlnyomórészt ő a szerzője) súlytalannak érezte, és az örömzenészt javasolta helyette. Igazából mindkét meghatározás tartalmazza a lényeget: számomra ez olyan tevékenység, amely magamnak, és remélhetőleg a közönségnek is örömöt okoz, és mindezt valóban hobbiból, gyakorlatilag semmilyen, vagy csak minimális anyagi ellentételezés fejében művelem.
CsH: Saját számaid mellett feldolgozásokat is játszol. Mi jellemzi a stílusod, repertoárod?
M. F.: Az elmúlt, most már 17 évben a repertoárom alaposan átalakult. Ahogy egyre több saját dal lett (mostanra kb. félszáz), úgy szorultak ki a régebbi dalok, amelyeket főleg bulikban játszottam. Aztán az új, saját dalok mellett egyre inkább olyan feldolgozások kerültek be a repertoárba, amelyek vagy eleve inspirálták a mi dalainkat is, vagy jól illeszkedtek azokhoz. Így kezdetben főleg Cseh Tamás dalokkal foglalkoztam, majd a Kispál és a Borz és a Quimby jöttek. Az angol nyelvű dalok szinte teljesen kikoptak a repertoárból. A mi dalainkban igen sok a különféle utalás, akár az említett előadók, akár a magyar, vagy a világirodalom vonatkozásában, emiatt az egész produkció kicsit szövegcentrikus, zeneileg talán az akusztikus „rock” kategóriájába sorolnám, ha nem lenne pl. dalunk tangó stílusban.
Ráadásul mivel csak egy szál gitárral játszom, ami később kiegészült szájharmonikával, meg kellett oldanom, hogy ilyen formában is élvezhetőek legyenek a dalok – különösebb technikai képzettség nélkül. Így inkább arra fektettem hangsúlyt, hogy a dalok hangulatát megragadva pótoljam a hangszerek hiánya miatti űrt, és mindenki számára élvezhető előadást produkáljak.
CsH: Hogyan kerültél a Művház Teraszra?
M. F.: Csömöri ismerőseimben vetődött fel a Terasz ötlete, amibe belefér egy kis élőzene, szórakozás, kvíz, bármi, ami megmozgatja a helyieket. És ebbe az elképzelésbe éppen beleillettem, így örömmel fogadtam el a felkérést.
A magam részéről én minden lehetőségnek örülök, de Csömörre nagyobb kedvvel jövök annak ellenére, hogy nincs tényleges kötődésem a településhez. De mivel közel két évtizede a XVI. kerületben tanítok, volt igen sok csömöri diákom, és egyszer-egyszer volt alkalmam átérezni ennek a dimbes-dombos településnek a kedélyes hrabali hangulatát.
CsH: Milyen műsorra számíthatnak a Művház Terasz vendégei?
M. F.: Augusztus14-ére speciális műsorral készülök, hiszen most teljesen új közönségnek játszom majd. Megfordulnak az arányok, ezúttal a feldolgozások lesznek túlsúlyban a saját dalokhoz képest. Elsősorban Quimby dalokkal készülök, de elhangzik majd néhány Kispál is a sajátok mellett. Ahogy készülök a műsorra, számomra is nagyon pozitív élmény, hogy egy kicsit kilépek a megszokott keretekből, és felidézek rég nem játszott dalokat, vagy éppen a csömöri koncert miatt tanultam meg jó néhányat, amit eddig soha nem játszottam, de szeretek. De a kiindulópontra visszatérve: éppen ez az örömzenélés lényege, élvezem, amit csinálok, tehát a kedves vendégek egy olyan előadóra számíthatnak, aki élvezi, amit csinál.
Hozzászólok