A Tamás

Idén ment nyugdíjba a Csömöri Mátyás Király Általános Iskola korábbi igazgatója, Turnovszky Tamás.

A Tamás
Tamás a hátsó padba huppant le. Későn érkezett, már javában folyt az óra, mikor csendben nyílt az ajtó, és bekukucskált. A gyerekek nem fordultak hátra, tudták, ki érkezik. Leült hát a padba, ahol a számára fenntartott hely várta. Később, mikor a gyerekek a terem végében lévő matracokra ültek, és úgy hallgatták a tanító néni meséjét, ő is közéjük kuporodott, s csendben figyelte, hogy röpíti a mese a gyerekeket egy csodálatos világba. A tanító néni abban reménykedett, Tamás is velük tart az utazásban, s talán így, megpihenve folytathatja majd a napját. Mert Tamásra ráfért a pihenés, nap mint nap sok tennivalója akadt, talán néha több is, mint amit illendő volt rászabnia a sorsnak.

Nem csak órákra kellett járnia, és figyelemmel, odaadással részt vennie azokon, a szünetekben a társaival kellett egyeztetnie a napi teendőket, vagy éppen egy elmaradt dolgozattal bíbelődnie. Nem mondhatni, hogy az iskolában eltöltött órák nem voltak néha fárasztóak, mégis, mikor hazatért, még elővette a könyveket, füzeteket, hogy tisztességgel felkészüljön a következő napra.

A tanító néni és a kollégái is nagyon szerették Tamást, akinek a folyósón sietve is volt mindig egy-két kedves szava, mosolya a többiek felé. Úgy emlékszem, mintha nem csak ezért a kedvességért szerettük volna őt. Talán azért is, mert partnerként bánt mindenkivel, s mert mellette szabadon szárnyalhattak a diákok, és mi, tanárok is. Röviden: jó volt Tamással egy iskolába járni. Szép nyugdíjas éveket, drága Turnovszky Tamás!
 
Miklós Daniella
 

Hozzászólások

Szép méltatás, szeretnék többel találkozni! Mert megérdemli!

Hozzászólok