Ádventi gyertyatyújtás a község koszorújánál

November 27-én, ádvent első vasárnapján több mint százan gyűltek össze a könyvtár előtti téren délután 4 órakor, hogy közösen ünnepeljék az első gyertya fellobbanását a község ádventi koszorúján. A Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében tavaly volt először ilyen hangulatos közösségi összejövetel az ünnepi készülődés során. A kedves hagyomány idén is és várhatóan a jövőben is folytatódik. A rövidke kültéri ünnepségen minden alkalommal egy-egy egyházi és világi kórus énekel.

Az elmúlt vasárnapon Dunavölgyiné Konczer Piroska, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntőjében az ádventi koszorú történetéről is beszélt. Ádvent leglényegéről Johann Gyula evangélikus lelkész osztotta meg gondolatait az időközben lassan besötétedett téren álldogállókkal. Többek között egy 82 éves férfi történetét is elmondta, aki minden reggel meglátogatta szintén idős és végstádiumban lévő Alzheimer-kóros feleségét a kórházban. Azt a feleségét, aki már hosszú évek óta meg sem ismerte a hozzá hűséggel járó férjét. Amikor a lelkész – félig-meddig csak úgy önmagának – csodálkozva elsimételte, hogy „Na, de minden reggel?”, akkor az idős úr megpaskolta fiatal férfitársa kezét, s azt mondta: „Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ki ő!”...

Az evangélikus gyülekezet kórusa szolgált ünnepi dallamokkal. Egy egyszerű, szép kánont is elénekeltek, amelynek második és harmadik szólamát a közönség énekelte.

Az egyházi kórus mellett a Báló Lipót Népdalkör is fellépett.

Ahogyan tavaly is, most is mazsolás kaláccsal, pogácsával és forró teával kínálták a népeket. A vendéglátást ezen a délutánon Boross Jenő képviselő vállalta.

Ádvent második vasárnapján hangszeres muzsikával szolgál a helyi református közösség zenekara, őket a Tiszta Forrás Népdalkör egészíti ki énekhanggal. Ádventi gondolatait Esztergály Előd Gábor lelkipásztor mondja majd el.