Búcsúzunk két nagy fától

Március végén a kis iskola előtt két hatalmas fát is ki vágtak – szomorú, de sajnos már menthetetlen állapotúak voltak…

A Szabadság úti kis iskola (az elsős iskolások járnak ide), egyben zeneiskola (most már utóbbi a hangsúlyosabb az épületben) bejáratához, látképéhez, az utcaképhez hozzátartozott három nagy japán akácfa. Hatalmas koronájukkal a főútra is árnyékot vetítettek, és az iskolaudvar felé is nagy ágaikkal lógtak be.
Mióta álltak itt méltóságteljesen? Már akkor is, amikor az épület még nem csak az első, hanem az első négy általános iskolai évfolyam osztályainak otthona volt, vagyis a kilencvenes években; de már akkor is, amikor nem volt Csömörön zeneiskola, vagyis a hetvenes-nyolcvanas években; sőt, már akkor is, amikor a világháború utáni államosítást követően egy ideig vegyes osztályok jártak ide az ötvenes-hatvanas években…
A fakivágó szakemberek azt sajnos nem tudták megállapítani a nem elég jól látszó fakéregből, hogy amikor az épület a katolikus egyházé volt, vagyis 1949 előtt, is állhattak-e már itt ezek a fák. De az biztos – és több idős jól emlékszik erre -, hogy minimum 60-70 évesek voltak, amikor március végén kivágták őket.
A kertészek már évek óta érveltek a két fa kivágása mellett a nagyon megviselt állapotuk miatt, de mostanra már veszélyessé is váltak, ami eldöntötte a kérdést. Az évtizedekkel ezelőtti furcsa közmű-bekötések korrigálása után nemsokára két kőrist ültet itt el a Csömöri Településszolgáltató Nonprofit Kft., abban a reményben, hogy ezek is legalább annyi ideig díszítik a faluképet, mind elődjeik.
A harmadik régi fa, szintén japán akác, szerencsére megmaradhatott az épület előtti, felső járdaszakaszon, az iskolaudvar meghatározó hársfája pedig reméljük még szintén hosszú évekig ad árnyékot a kisiskolások udvari játékához vagy éppen szabadtéri zenekari próbák alkalmával.