Húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe

Nagypéntek, feltámadás, húsvét vasárnap, locsolkodás, iskolai tavaszi szünet.

Csömörön négy keresztény (keresztyén) felekezet működik: a római katolikus, az evangélikus, a baptista és a református. A templomokban, gyülekezeti házakban ilyenkor rendszeres alkalmaikat tartják a hívó közösségek, melyek közül kiemelkednek a húsvét vasárnapi istentiszteletek, misék.
Pénteken a Via Veritatis Alapítvány szervezésében a Kálvária stációinál volt Keresztút-közös elmélkedés húsvét misztériumáról.
     Húsvét ünnepéhez gazdag néphagyományok is kötődnek, melynek felélesztésében-őrzésében a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat kiemelkedő szerepet játszik. A Bulgárkertben idén is pénteki patakmosdás, hétfőn a Tót Hagyományok Házában tojáskiállítás, állatsimogató, kézműves foglalkozások szerepelnek a programban, illetve hagyományos húsvéti locsolkodás.
     Ez utóbbinak modernkori változatát azonban még mindig sokan „művelik” a településen: a régi családok, rokonságok, és az iskolás gyerekek közül is gyakran járnak házhoz locsolkodni, bár ez a szokás évéről-évre egyre inkább veszít a jelentőségéből.
     Nagycsütörtöktől kezdve jövő hét végéig iskolai szünet van: sok család elutazik ez idő alatt, akár csak egy-két napra, sokan pedig keresik a helyi programokat gyermekeiknek.
     Húsvét alkalmából az alábbiakban közöljük a nemrég Csömörön járt, nyugalmazott evangélikus püspök-elnök, dr. Fabiny Tamás nagypéntek alkalmából közzétett gondolatait:
„A Golgota, „koponyák helye” Jeruzsálemen kívül, a város szeméttelepének közelében magasodott. Mint egy dögkút, a kerítésen kívül. Sintértelep, távol a lakóházaktól. A megfeszített Jézusnak csakis a falakon kívül volt helye. Ennek megvan az előzménye a Héber Bibliában: „Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre – ott kell megkövezni” (3 Móz 24,17).
A Názáretit istenkáromlónak tekintették, akit „a táboron kívül” kellett likvidálni. A Zsidókhoz írt levél egy szakasza ehhez kapcsolódik: „Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva…” (Zsid 13,12)
Jézust kitessékelték ebből a világból, ajtót mutattak neki. Ellenségei úgy vélték, hogy neki falakon kívül van a helye. Ez a kirekesztettség születésétől haláláig végigkísérte az ő életét: istállóban jött a világra, mert a vendégfogadók ajtajai bezárultak Mária és József előtt. A családnak aztán Heródes bosszújától Egyiptomba kellett menekítenie.
Ebben a világban Jézusnak mindig a falakon kívül, határokon kívül kell élnie. Nem teheti őt eszközzé a politika, nem élhet nevével vissza egyetlen párt sem. Ő kívül áll a kampányon. Viszont bárki közeledhet hozzá, aki ott tudja hagyni a szekértábor-logikát, aki hajlandó kimászni a lövészárokból, aki békét keres.”
(A képen a csömöri Kálvária-hegyen található stációk utolsó állomása, a „Keresztek”.
Fotó: www.csomorikortura.hu)